A dupla bakelit lemez megrendelhetõ honlapunkon keresztül!
Ára: 6500 Ft

LP 1
A1.  Bad For You Baby   
A2.  Down The Line   
A3.  Umbrella Man  
B1.  Holding On   
B2.  Walkin' Thru The Park   
B3.  I Love You More Than You'll Ever Know   

LP 2
C1.  Mojo Boogie   
C2.  Someday Baby   
C3.  Did You Ever Feel Lonely?  
D1. Preacher Man Blues   
D2.  Trouble Ain't Behind   
D3.  Picture On The Wall (bónusz dal)

Az album dalszövegeinek megtekintéséhez klikk ide.

Gary Moore - ének/gitár/szájharmonika
Sam Kelly - dob
Vic Martin - billentyûs hangszerek
Pete Rees - basszusgitár
Otis Taylor - banjo
Cassie Taylor - vokál

Producer: Gary Moore

Katalógus szám: MOVLP003
Kiadó: Music On Vinyl

Megjelenési dátum:
Hollandia: 2009. július 3.

Szállítási és fizetési lehetőségek:

- személyes átvétel Budapesten
- banki átutalás illetve CIB bankos pénztári befizetés esetén postai ajánlott küldeményként
- utánvétes postai szállítás

+36-70/372-1006 - garymoorefc@gmail.com

Természetesen csak eredeti, fóliázott kiadvány kerül postázásra!

Lemezkritika

A megjelenés napjaiban szokásos hatalmas dózis után, néhány nap szünetet tartva tértem vissza Gary Moore új albumához, mely "Bad For You Baby" címmel került a boltokba szeptember 19-én (Németországban), majd 22-én Európa-szerte, így hazánkban is.

Akik komolyabban nyomon követik az elsõ számú brit blues-rock gitáros munkásságát, az album csaknem felét már megismerhették a március óta tartó turnén illetve a zeneipar számára rendkívül hasznos és kártékony internet különbözõ szegleteiben. Az album felvételeit még februárban kezdték meg, már az új dobos Sam Kelly társaságában, akinek végül csak nyúlfarknyi szerep jutott a lemez feljátszásán felül: a márciusban megrendezett német turné 10 állomásán kísérte Gary-t, majd következett a(z eddig) kommentár nélküli búcsú. Helyét a régi cimbora, Brian Downey vette át/vissza. Gary, elsõ magyarországi fellépése után júniusban aztán még visszatért a stúdióba, hogy új ötleteivel tegye tökéletesebbé lemezét.

Gary ezúttal úgy hozza a tõle megszokott blues-rock muzsikát, hogy azért becsempészett itt-ott új ízeket, hatásokat is, melyek nagyszerûen megférnek a klasszikus Moore nóták és a már-már kötelezõ feldolgozások mellett. A nyitó "Bad For You Baby" szaggatott és dögös sodrása jó alapokat épít a hallgató fülében az elkövetkezõ bõ 50 percre. Talán a 2004-es "Power Of The Blues" igen rockos hangzása köszön itt vissza egy egyszerû, de annál hatásosabb nyitó nóta képében. Már a második számnál ötödik sebességi fokozatba kapcsol Gary és zenekara: a turnén is játszott "Down The Line" szinte psychobily. Kõ egyszerû basszustémával megsegített nagyszerû tempója és eszméletlen gitárszólója miatt is biztos pontja lesz a következõ turnénak. Számomra az album egyik kiemelkedõ darabja az "Umbrella Man" c. szám. Jelen van Hendrix és Lynott szelleme is, a dal groove-os tempója pedig a 2002-ben megjelent Scars projekt albumát juttathatja eszünkbe. Remekül felépített szóló teszi teljessé a dalt, mely nagyon esélyes arra, hogy megragadjon a fülünkben és napközben a legváratlanabb pillanatokban köszönjön vissza dúdolás formájában.

Itt az idõ egy balladára. A szellõs "Holding On" valahogy leginkább a '80-as években született lírai Gary Moore kompozíciókat hozza vissza. Nõi vokállal megerõsített (avagy meglágyított, kinek hogy tetszik) szerelmi vallomás, ahol igazából a melódia dominál és nem a Gary védjegyévé vált szomorkás gitártéma. Kikapcsol, megnyugtat. Az elsõ négy saját szerzemény után egy McKinley Morganfield (akarom mondani Muddy Waters) feldolgozás következik, amit ugyancsak letesztelt már Gary közönség elött. A "Walkin' Thru The Park" rövidke vidám blues, melyben végre a hammond orgona is elõkerül és Pete Rees kezeiben a basszus is rendületlenül futja a köröket. Úgy a dal, mint Gary gitárszólói már ismerõsek lehetnek számtalan korábbi blues albumáról, de ezen nem érdemes fennakadni, ilyen dalokra is szükség van és hát bizony a blues erõs kereteket szab, melyeket szerencsére azért a jó öreg Gary néha hosszában-széltében áthág. Természetesen új albumán is helyett kapott "A" lassúszám, azonban ezúttal egy Al Kooper szerzeményt választott Gary, gitárjátékának és érzelmeinek kiteljesedéséhez. Az "I Love You More Than You'll Ever Know" anno a Blood, Sweat & Tears elsõ albumára íródott, de talán nem túlzás azt állítani, hogy ha valahol, akkor Gary kezeiben van tökéletes helyen ez a szerzemény. Énekesként is nagyszerûen helytáll a többek között Mick Hucknall (Simply Red), Will Young, Les Paul, Pat Travers és Donny Hathaway által is elõadott számban. Sõt! A hangszerelésében eltérõ megközelítéssel és a majd 5 perces gyönyörû gitárszólóval hozzá is tudott tenni. A dal második felében Vic Martin hammond orgonája és Gary Gibson Les Paul gitárjának kettõse már más dimenzió! Ilyet utoljára a legutolsó igazi rock albumán található "The Messiah Will Come Again" c. dalban hallhattunk tõle, még 1989-ben. Illetve a nyár folyamán Alsóörsön, ahol már a délutáni hangbeállás alatt is teljes egészében eljátszotta ezt a számot, megmozgatva így szõremelõ izmainkat.

A "Mojo Boogie" egy újabb vidámabb dal, igazi blues szöveggel, orgonával, slide-gitárjátékkal. A koncerteken is fel-felbukkant az elmúlt hónapokban, ahol ugye adta magát a helyzet egy kis közönségénekeltetésre is. Természetesen ezt minden frusztráció nélkül otthon is mívelhetjük! A dal egyébként JB Lenoir tollából származik, és már rengetegen feldolgozták különbözõ felfogásban. Következik egy újabb Muddy Waters szerzemény, "Someday Baby" címmel. Legalábbis a CD füzetkéje szerint. Ugyanis a szöveg teljesen eltérõ a blues legenda által jegyzett dal strófáitól. Szintén egy jó kis blues dal, de már hallhattuk számtalan "verzióban". Az album utolsó harmadában a zenekar visszatér a "munkaadó" szerzeményeihez. A "Did You Ever Feel Lonely?" Peter Green munkássága elött tiszteleg, akinek jelentõs hatása volt Gary játékára és karrierjére a '60-as és '70-es években. Az album másik kiemelkedõ dala a "Preacher Man Blues", melyben Gary teljesen új irányból közelít a blueshoz. A nyitó (és vissza-visszatérõ) témára akár szirtakit is táncolhatnánk, de aztán az ének és az ismét nõi vokállal megspékelt refrén helyreteszi a dalt. További érdekesség, hogy ezúttal egy új hangszeren is bemuatatkozik hõsünk: szájharmonikán bizonyít, erõsítve így a dal mélyebb blues-gyökerek felé kacsintgató feelingjét, csakúgy mint újdonsült barátja Otis Taylor, aki bendzsón "kiséri az eseményeket". (Egyébként az õ lánya és zenekarának basszugitárosa, Cassie Taylor szolgáltatja a lágy vokálokat az említett két nótában.)

A záró tétel, amivel igazán nem tudtam mit kezdeni elsõre, az 1992-ben rögzített "Jumpin' At Shadows" címû darabot idézi meg szinte hangról hangra, legalábbis ami a beveztõ részt illetí. Késöbb pedig a "Need Your Love So Bad" hangulata tûnik fel. Ahogy teltek a napok, úgy vettem észre, hogy a "Trouble Ain't Far Behind" szorgalmasan kúszik fel a kedvencek listáján, míg már a kiemelkedõ dalok között kap helyet. Gary már számtalanszor elmondta, hogy mennyire szeret játszani a különbözõ, korábban már felhasznált ötletekkel. Lemezeit, dalait hallva talán igazat adhatunk neki, hiszen több nagyszerû dal született már így. Ezúttal az említett dalok szomorkás, bár sokkal kevésbbé depresszív hangulatát hozza vissza, csakúgy mint "elõdjeinél", itt is nagyszerû vokális teljesítménnyel. A csaknem 6 perces gitárszóló alatt megfigyelhetjük mennyit változott Gary mint bluesgitáros az elmúlt 18 évben. Peter Green iskolája itt is elõtérbe kerül. Nagyszerû befejezése egy remek albumnak, melyen a rockosabb hangzás éppúgy képviselteti magát, mint a lágyabb dallamok vagy az elmaradhatatlan blues klasszikusok.

Annak ellenére, hogy ez már a harmadik album az elmúlt három évben, nem mondhtajuk hogy ne jelennének meg újabb és újabb ötletek, hangzások az elvárt és megszokott "kötelezõ" témák mellett. Amit kapunk, egy új Gary Moore album, szerethetõ és élvezhetõ dalokkal, változatos hangzással és természetesen szenzációs gitárjátékkal, de errõl talán felesleges is beszélni. A mi dolgunk úgyis csak a fülekre és a léggitárok helyes használatára korlátozódik!

Csak remélni tudom, hogy az igen közeli jövőben ismét hazai színpadon üdvözölhetjük majd Gary-t és természetesen azt, hogy nem felejti otthon új lemezének legjobb dalait sem, hiszen õ mégiscsak élõben az igazi! Mindenesetre az itthon a CLS Records által forgalmazott CD méltán tart igényt egy helyre a polcokon! Persze, ha valaki már véglegesen behódolt a digitális élvezeteknek, érdemes lesz felkeresni egy hivatalos oldalt is, ahonnan letölthetõ az új album, hiszen így egy akusztikus bónusz dalhoz is hozzá juthatunk "Picture On The Wall" címmel!

(2008. október, Csillag Zoltán)